Memory

Ezen oldalon emlékezek meg kutyáimról, akik már nincsenek velem.

Wales

Első Wales keverék volt, anyja egy sivatagi róka kinézetű tacskó szerű barna kutyus, apja németjuhász-husky mix. Rokonunknál született “szerelemgyerek”, átmentünk látogatóba, persze engem egy lóval sem tudtak volna elvonszolni a kiskutyáktól. 2 nap múlva jött Józsi bácsi egy nagy textilszatyorral, benne a kis kedvenc kölyökkel. Úgy örültem, hogy azt elmondani nem lehet. (persze anyuékkal lebeszélték előtte). Minden időmet vele töltöttem, nyáron sétáltunk, kijártunk a sportpályára ahol engedelmességi feladatokat csináltunk, persze csak amit kislányként kigondoltam (ül, fekszik, marad, forog). Otthon házi “agility” pályát kreáltunk, ugrált is, mint a “nagyok”. Télen szánkót húzott Így felnőtt fejjel visszagondolva nagyon okos kutya volt, könnyen tanítható, végtelen türelmes. Sajnos viszonylag korán (5-6 év) elvesztettük.

Wales1

Wales a collie

Első Wales után családi kupaktanács ült össze, hogy milyen fajta kutyust válasszunk. Én akartam husky-t, anyu dalmatát, apu collie-t. Persze ő győzött. Nekem is tetszettek, de kijelentettem, hogy csak tricolor jöhet szóba. Anno nem igazán tudtuk mi is az a törzskönyv, meg mi értelme van. Valami újsághirdetésben találtunk collie-t Zalaegerszegen. Emlékszem még vonalas telefonunk sem volt akkor, anyu fülkéből egyeztetett velük Nagybátyám vitt minket autóval. Egész kis népes alom volt egy kis panelházban, köztük kettő tri kanocska. Én a nagyobbat választottam, mert cuki fehér foltocskája volt a nózián. Anyja sable volt, Letti-nek hívták. Wales első után örökölte a nevét. Bár küllemben nem olyan volt, mint ahogy a standard előírja, de temperamentumban messze a legjobb kutyám volt. Kedves, de nem túl rámenős, igazi elegáns úr. Nem ugatott feleslegesen, nem rángatta a pórázt. Anno voltak tyúkok a mamámnak, azokat minden este szépen beterelte az ólba, de csakis parancsra, amúgy ugrálhattak akár a hátán is. Sajnos már másfél éves korára megvakult (örökletes,keveset látott egyik szemére), de ez nem befolyásolta a személyiségét, okosságát. Kissé nagyobb figyelmet igényelt, főleg sötétedéskor. Ő is imádott túrázni, kijárni a szőlőhegyre. Nagy haverja volt Dini cicámnak (sokszor megvédte idegen macskáktól-kutyáktól). És ami a legfontosabb, Ő szerettette meg velem végérvényesen a fajtát. Mikor már öregedett, akkor vettük Odin-t, tudtuk, hogy semmi gond nem lesz köztük, nagyon odaadóan gondozgatta, vezetgette a picit. 12 boldog évet töltöttünk együtt. Ma is nagyon hiányzik!

Wales2 Wales4 Wales3

 

Comments are closed